Pánikroham

"Barátnőm és kolléganőm rábeszélésére fordultam kineziológushoz. A problémám az volt, hogy tömegben és stresszhelyzetben (ami már akkor is előjön, ha időre kell menni valahová) rám tört a hasmenés, a hányinger, és a menekülési kényszer. Utánaolvastam az interneten, mi is a kineziológia, és elkezdtem egy számomra szimpatikus embert keresni. Lilla mellett döntöttem elolvasva a honlapját, és felhívtam telefonon. Először szégyelltem magam, hogy egy idegen embernek, pláne telefonon elmondjam a problémám, de szó szerint jól esett kimondani. Azt mondta, erre van megoldás.

Elmentem hozzá, és megtörtént a kezelés. Semmi erőszak, vagy akarod-e elmondani, hanem tőle nyugodt és kedves kérdések, nyugtatás, tőlem pedig zaklatott, fojtogató, régóta kimondásra váró válaszok, olykor megkönnyebbült sírás formájában. Kicsit vicces így visszagondolva, hogy néha sírtam, néha nevettem. A kezelés végén éreztem magamon, hogy úgy megyek ki, mint akinek egy tonna súly gördül le a hátáról.

Most hogy vagyok? Hát kitartóan. Két szöveget kaptam házi feladatnak felolvasni. Az egyiket naponta 3x négy napig, ez teljesen jól ment. A másikat naponta 2x három hétig. Ezt először elrontottam 11 nap után, ugyanis elaludtam az esti felolvasáson. Emlékszem, hulla fáradt voltam, és csak egy pillanatra ültem le. Most pedig másodjára végigolvastam a három hetet, és az utolsó este maradt el. Kezdem elölről. Nagyon nehéz ez nekem, mert olyannak élem meg, mint aki egy betegségbe vissza-visszaesik. Egyébként a három hét alatt összesen kétszer volt pánikrohamom, mindkettő a második héten. Utaztunk Horvátországba is, oda is vittem magammal és a 6 órás úton sem tört rám a hasmenés. Büszke vagyok magamra, mert tudom hogy végig tudom csinálni. Ami megváltozott: nyugodtabban élem meg a hétköznapokat. Nagyon stresszes a munkahelyem, mégis türelmesen, toleránsan oldom meg a helyzeteket. Nem borulok ki minden szóra, és magam is próbálok türelmesnek lenni másokhoz. Azzal, hogy türelmesebb, nyugodtam lettem, azt vettem észre, hogy mások akarva-akaratlanul hozzám fordulnak a gondjaikkal. Meghallgatok másokat, de hosszú idő után nem másokkal foglalkozom, hanem magammal. Én lettem fontos magamnak."

Éva