Önmagunkká válni...

Nála ez úgy jelentkezett, hogy az összes kolléganője - elmondása szerint - törtető, önző, "ki, ha én nem"-típus. Már nem emlékszem teljesen a megfogalmazásra, de pontosan leírta a saját adottságait - nyilván negatív színben feltüntetve -, amelyeket nem él... És hogy ezeket a tulajdonságokat ő nem is tudja elviselni.

Mivel ez egy erős belső konfliktust jelzett nála, egyértelmű volt, hogy ez lesz az oldási téma. Azt a kort, eseményt kellett megkeresni, hogy hol és miért döntött úgy, hogy feladja önMAGát. Magzati korban találtuk meg az okot: visszautasítottnak érezte magát. Kiderült, hogy apukája nem annyira szeretett volna második gyermeket, talán mert a testvérével már így is sok gond volt. És egy akkori szülei közti vita kiváltotta benne, hogy a lélek úgy érezte, nincs választása. Bűntudatot, bánatot, visszautasítottságot rögzített magában. És úgy döntött, olyan tulajdonságokat vesz magára, amellyel elfogadhatóbb lesz az apukája számára. Persze nem így történt, és így ezek az érzések vissza-visszatértek az élete során. És még ha ettől elfogadhatóbbá válna is bárki számára, nem érezheti tőle jól magát, mivel konfliktusba kerül önMAGával. Így a belső konfliktus, a nem megfelelés érzése erősítette benne magzatkori negatív érzéseit. Így teremtett magának egy olyan főnököt is, akinek szintén nem volt megfelelő.