Anyává válni...

Az anyává válás csodálatos dolog, de ez a csoda sok kihívást is magában rejt. Teljesen természetes, hogy az új szerep vállalásakor negatív érzelmek is megjelennek bennünk: megijedünk, félünk, aggódunk, és még sorolhatnám a sok-sok negatív érzelmet, ami ilyenkor ránk törhet. De az a pici baba kiegyensúlyozott anyukát érdemel. Nem azt, hogy önmagunkat hibáztassuk vagy másoknak való megfelelésből önmagunk és gyermekünk természete ellen tegyünk…

"Az én történetem és a problémáim a gyermekem születése után kezdődtek. Tervezett baba volt. Arra is megpróbáltunk figyelni, hogy elég inger érjen, hiszen nagyon nehezen viselem a bezártságot, de nem sikerült elkerülni a depressziót. Egyre ingerültebb lettem a kialvatlanságtól, a kötöttségektől. Mindent meg akartam adni a gyereknek, de azt éreztem egyre rosszabbul csinálok mindent. Nem láttam a megoldást, de azt sem akartam, hogy a gyerekemnek egy „idegbeteg” anyukája legyen.

Ekkor kerestem meg Lillát, nekem a kineziológia többször segített már, így bíztam benne, hogy ez a probléma is megoldható. és a gyerekemnek újra mosolygós anyukája, a férjemnek kedves felesége lesz. Az oldás után pár héttel már éreztem a javulást, nem voltam ingerlékeny, kevesebbet sírtam, s meg tudtam hozni olyan döntéseket, amelyekre eddig képtelen voltam. Úgy, hogy ez az egész családnak jó legyen. Manónak már kevés voltam, így bölcsibe került délelőttönként, én a szabadságom ideje alatt újra elkezdtem tornázni (erre évekig nem tudtam rávenni magam). Rájöttem, hogy a gyereknek tetszik ez az új anyuka. Ennek már két éve a gyermek kiegyensúlyozott, én is jól érzem magam, Lilla rávilágított a hibákra és feloldotta a probléma forrását.

Köszönöm, mert nem csak nekem segítettél, hanem a családomnak, amiért nagyon hálás vagyok!!!!"